A
sikátorban néma csend honolt, még az utca zaját sem lehetett
hallani. Daniel a zsebébe nyúlt, majd egy cigarettát vett a
kezébe. A földet nézte miközben kifújta a füstöt és várta a
reakciómat.
-Nem
gondolod komolyan, hogy én embereket fogok bedrogozni! - próbáltam
kemény lenni, de a hangom tele volt kétségekkel. Ő még egyet
szívott a cigijéből, majd rám nézett. Tekintete mintha azt
mondta volna 'Fuss amíg lehet!' hanglejtése mégis más
gondolatokról árulkodott.
-Álljunk
csak meg! Ez nem drog. Ettől csak jobban érzik magukat az emberek.
Neked csak bele kéne öntened ilyeneket a poharukba. - húzott elő
egy kis fiolát a kabát zsebéből. Az apró üvegcsében élénk
kék folyadék volt.
Nem
akarom ezt. Miért keveredtem bele? Miért nem tudtam őszintén
beszélni az Anyukámmal és otthon maradni? Másrészről. Annyira
szeretném, hogy legyen végre önbizalmam!
Beleharaptam
az ajkaimba, mire az vérezni kezdett. A cigifüst marta a torkomat,
ezért hátráltam egy-két lépést.
-Nem
nagy ügy Dani. - suttogta a fiú, majd eldobta a csikket.
-Benne
vagyok. -mondtam hirtelen és nem hittem a füleimnek. Ennyi.
Mostantól nem vonhatom vissza ami mondtam. Daniel összeráncolta a
szemöldökét és ismét a cipőit nézte. Olyan volt, mintha
valamin gondolkozna. Közelebb léptem hozzá és újra megszólaltam.
- Megcsinálom. - teljesen biztos voltam benne. Végül is semmi
rosszat nem csinálok, azon kívül, hogy elszökök otthonról.
A fiú
felemelte a fejét és mélyen a szemembe nézett. Nem tudom miért
viselkedik így, hiszen ő akarta, hogy ezt csináljam. Néhány
percig csak álltunk így, majd hirtelen megszólalt.
-Akkor
indulás. -ragadta meg a karom.
-Most
azonnal? -kérdeztem meglepetten. Hamarosan haza kell mennem, mert
anyának fel fog tűnni, ha sokáig elvagyok. Remélem ma sokáig
dolgozik.
-Nem
maradunk sokáig, csak oda megyünk ahol tegnap voltunk. - kacsintott
rám, majd elindultunk.
Szorosan
mögötte mentem, mintha attól félnék valaki követ minket.
Egyáltalán nem szeretem ezt a helyet. Talán világosban még
félelmetesebb is, mint éjjel. Nem sokat gyalogoltunk meghallottam a
hangos dübörgő zenét.
Ugyanaz
a két őr állt az ajtóban, mint előző éjjel. Itt egész nap
bulikat tartanak? Ezúttal azonnal átengedtek minket engem pedig
megcsapott a már ismerős izzadság és piaszag. Átverekedtük
magunkat a tömegen és leültünk a bárnál lévő asztalhoz.
Daniel hosszú sötét haja csapzott volt, úgy nézett ki, mint aki
egész éjjel nem aludt. Valószínűleg így is volt. Kért mind a
kettőnket egy italt, de ezúttal visszautasítottam. Nem engedem,
hogy újra bedrogozzon. Miután megitta a whiskey-t amit rendelt,
felém fordult.
-Szóval.
Látod ott az a srácot? -mutatott egy fiúra aki a sarokban ült egy
szál cigivel a szájában.
-Hmm.
Páva fiú. -mosolyodtam el. Mason-re emlékeztetett.
-Bejönnek
neked a pávák? -nevette el magát Daniel, majd két másodpercen
belül lehervadt az arcáról a mosoly. - Az ő poharába kell ezt
becsempészned, úgy, hogy ő ne lássa.
-De..
mi az, hogy nem tud róla..? Úgy értem. Ezeket nem ők kérik? -
mutattam a kis üvegre. Abban a pillanatban olyan lehettem, mint egy
5 éves gyerek aki először kap nyalókát és nem tudja, hogy mi
az.
-Nos
ömm.. -habozott. - Általában ezt barátnők, illetve barátok
kérik. Ha egy haver már nem úgy bulizik, mint régen, ez feldobja
a hangulatot. - kacsintott rám ugyanúgy, mint a sikátorban.
-De
hogyan csináljam, hogy ne vegye észre?
-Beszélgess
vele, tereld el a figyelmét. Nézd most egyedül van! -lökött le a
székről, majd kezembe nyomta a kék folyadékot tartalmazó
tartályt én pedig elindultam a fiú felé. Félek az idegenektől.
Mármint ez így nevetséges, de én nem tudok csak úgy odamenni
valakihez, hogy 'Szia, hogy vagy?'. Nem vagyok az az ismerkedős
fajta, inkább meghúzódom a háttérben és csöndben maradok.
Vajon Daniel ezzel is növelni akarja az önbizalmamat?
-Szia.
-mondtam halkan, amikor odaértem a fiúhoz. Természetesen a hangos
zenétől egyáltalán nem hallott. Elnyomta a cigijét és
értetlenül meredt rám.
-Te
ki vagy? - kiabálta, mire én leültem mellé a kanapéra.
-A
nevem Hannah. -mosolyodtam el halványan, majd a szememmel
megkerestem Daniel-t aki csak röhögött.
-Szia
Hannah. - harapott ajkába a páva hajú srác. - Carter vagyok.
Cigit? -nyújtott felém egy szálat.
-Nem
dehogy! -kiáltottam rá, de hirtelen belegondoltam, hogy ezzel így
nem sokra megyek. - Ez elég gagyi fajta. -húztam a számat, mire ő
felnevetett.
-Vicces
lány. Tetszel. Hozzak neked egy italt? Nekem már van. -mutatott az
asztalon lévő koktélra. - majdnem azonnal rávágtam, hogy én nem
iszom, de rájöttem, hogy amíg ő elmegy én nyugodtan beleönthetem
a kis üveg tartalmát a poharába.
-Whiskey-t.
-kacsintottam rá, ahogyan Daniel pár perccel ezelőtt, mire Carter
felállt és elindult, hogy italt hozzon nekem.
Megragadtam
az alkalmat és megtettem, amit Daniel mondott nekem.
-Itt
is van. - adott a kezembe egy poharat, persze én nem szándékoztam
meginni. Felemelte a koktélját. - Örülök, hogy megismerhettelek
Hannah. -mosolyodott el, majd megitta a pohara tartalmát.
Ezzel
én felálltam és eltűntem a tömegben. El tudom képzelni milyen
fejet vágott, amikor nem talált sehol. Talán csak azt hiszi majd,
túl sokat ivott és képzelt engem. Visszatértem a Daniel mellett
lévő székre.
-Na
milyen voltam? -kiabáltam a fülébe, mire ő felállt és intett,
hogy kövessem. Elhagytunk a szórakozóhelyet, a fiú visszavitt a
sikátorba.
-Elsőre
nem is olyan szörnyű. De ez csak egy kispályás tinédzser volt.
Nem volt olyan nehéz meggyőzni.
-Igenis nehéz
volt! -ezzel sarkon fordultam és elindultam hazafelé.
-Holnap
találkozzunk a házad előtt 15 órakor! Futni megyünk! -kiáltott
utánam Daniel, azonban ezt lehetetlennek tartottam, mivel anyukám
úgysem fog vele elengedni.
Könnyen hazataláltam, most már sikerült megjegyeznem az utat. Amikor megérkeztem anya még nem volt otthon bizonyára még dolgozott.
-Mi a baj drágám? -jött be a szobámba húsz türelmes perc után, én pedig csak ültem a szekrényem előtt az arcomat a kezembe temetve.
-Nem tudom Anya. Nem tudom mi a baj velem. Hogy hordhattam eddig ilyen ruhákat? -néztem a szemébe, mire ő elmosolyodott.
-Ma délután hamar végzek utána elmehetnék vásárolni. Addig is válassz az én szekrényemből ruhákat. - megsimogatta a vállamat, majd elköszönt és elindult dolgozni.
Nos Anyával mindig is ugyanolyanok voltak a méreteink, ő szintén nagyon alacsony, mint én. Átmentem a szobájába és meglepődtem, hogy mennyi gönce van. Kiválasztottam egy fekete shortot, egy fekete fehér csíkos felsőt, felvettem a jól bevált bakancsomat. Már csak a hajammal kellett valamit kezdeni, de mivel erre nem maradt idő, természetesen hullámos hajamat kiengedve hagytam.
Az iskola kifejezetten unalmassá vált számomra. Minden nap ugyanazt csináltam eddig. Talán ezért érzem olyan jól magam amikor kimozdulok Daniel-lel. A fenébe Daniel! Azt mondta ma futni megyünk, de közben megígértem Anyának, hogy vásárolni megyünk. Fogalmam sincs mit fogok mondani neki.
-Oh szia Kicsim! -mosolygott rám, amikor meglátott. - Nem is mondtad, hogy ma elmész futni Daniel-lel.
-Sziasztok. -köszöntem halkan. Nagyon meglepődtem. Mit keres itt Daniel és mit mondott anyának? Értetlenül néztem rá, de ő csak mosolygott,
-Elmondtam Anyukádnak, hogy személyi edző vagyok és megkértél, hogy segítsek formába hozni téged. - ó szóval ezt mondta.
-Anya ne haragudj, hogy nem szóltam én.. -kezdtem, de ő belém folytotta a szót.
-Dehogyis kicsim nagyon örülök menjetek csak, majd holnap megyünk vásárolni. - állt fel az asztaltól, majd megölelt.
Daniel megvárta, amíg én átöltözöm futásra alkalmas ruhába, ezután csak a kapuban szólalt meg őszintén.
-Na látod, hogy én mindent meg tudok oldani kicsi Dani? -mosolygott.
-Megváltozott a hajad. -utaltam arra, hogy levágatta. Az eddig válláig érő haja most olyan volt, mint a fiúnak tegnap a klubban.
-Indulás. Sok dolgunk van még.
***
Másnap reggel hatalmas mosollyal az arcomon ébredtem fel, nem tudom miért, azonban az hamar lehervadt az arcomról amikor az öltözésre került a sor. Daniel kicikizte a ruháimat, így fogalmam sincs mit vehetnék fel. Álltam a szekrényem előtt, felvettem minden ruhadarabot, de mindegyik olyan volt, mint amit a nagymamám venne fel. Anyának feltűnt a szokatlan viselkedésem.-Mi a baj drágám? -jött be a szobámba húsz türelmes perc után, én pedig csak ültem a szekrényem előtt az arcomat a kezembe temetve.
-Nem tudom Anya. Nem tudom mi a baj velem. Hogy hordhattam eddig ilyen ruhákat? -néztem a szemébe, mire ő elmosolyodott.
-Ma délután hamar végzek utána elmehetnék vásárolni. Addig is válassz az én szekrényemből ruhákat. - megsimogatta a vállamat, majd elköszönt és elindult dolgozni.
Nos Anyával mindig is ugyanolyanok voltak a méreteink, ő szintén nagyon alacsony, mint én. Átmentem a szobájába és meglepődtem, hogy mennyi gönce van. Kiválasztottam egy fekete shortot, egy fekete fehér csíkos felsőt, felvettem a jól bevált bakancsomat. Már csak a hajammal kellett valamit kezdeni, de mivel erre nem maradt idő, természetesen hullámos hajamat kiengedve hagytam.
Az iskola kifejezetten unalmassá vált számomra. Minden nap ugyanazt csináltam eddig. Talán ezért érzem olyan jól magam amikor kimozdulok Daniel-lel. A fenébe Daniel! Azt mondta ma futni megyünk, de közben megígértem Anyának, hogy vásárolni megyünk. Fogalmam sincs mit fogok mondani neki.
***
Miután egy hosszú egyhangú nap után hazaértem, nem várt meglepetés fogadott. Amint beléptem az ajtón azt hallottam, ahogy Anya vihorászik. Ijesztő volt. Beértem a konyhába és láttam, hogy ő és Daniel egy asztalnál kávézgatnak.-Oh szia Kicsim! -mosolygott rám, amikor meglátott. - Nem is mondtad, hogy ma elmész futni Daniel-lel.
-Sziasztok. -köszöntem halkan. Nagyon meglepődtem. Mit keres itt Daniel és mit mondott anyának? Értetlenül néztem rá, de ő csak mosolygott,
-Elmondtam Anyukádnak, hogy személyi edző vagyok és megkértél, hogy segítsek formába hozni téged. - ó szóval ezt mondta.
-Anya ne haragudj, hogy nem szóltam én.. -kezdtem, de ő belém folytotta a szót.
-Dehogyis kicsim nagyon örülök menjetek csak, majd holnap megyünk vásárolni. - állt fel az asztaltól, majd megölelt.
Daniel megvárta, amíg én átöltözöm futásra alkalmas ruhába, ezután csak a kapuban szólalt meg őszintén.
-Na látod, hogy én mindent meg tudok oldani kicsi Dani? -mosolygott.
-Megváltozott a hajad. -utaltam arra, hogy levágatta. Az eddig válláig érő haja most olyan volt, mint a fiúnak tegnap a klubban.
-Indulás. Sok dolgunk van még.